A HARANGOK HALHATATLANSÁGA

A HARANGOK HALHATATLANSÁGA

(a harangok, melyek ágyúkként zengtek tovább)

Az 1848 as erdélyi szabadságharc alatt

leszedték a harangokat a tornyokból, és az ágyúöntő műhelyekben ágyúkat öntöttek belőlük. Halált dördültek az ellenségre az ágyúk, és egyben a harangok ágyúkként zengték a szabadságot, és kiáltották kifelé a világ felé azt érces hangjukon, hogy a szabadság népe a királyszittya és a magyar nép.

" Gábor Áron vezetésével a községekből begyűjtött harangokból, vagyis rézből ágyúkat öntöttek"

bővebben itt: http://epa.oszk.hu/00700/00775/00029/488-491.html

„Lészen ágyú!” Gábor Áron az első két vaságyút Erdővidéken, a Magyarhermány melletti Bodvajon öntötte, majd hármat Sepsiszentgyörgyön és székely harangokból további 64 darab bronzágyút Kézdivásárhelyen. Cserey Zoltán elmondta, ezeket nemcsak Háromszéken, hanem Erdély-szerte használta a Bem József vezette forradalmi hadsereg. A legenda úgy tartja, a forradalom leverése után az ágyúkat elásták, vagy folyók, például a Feketeügy medrébe süllyesztették, hogy azok ne kerülhessenek az ellenség kezére. Ezt igazolja, hogy az egyetlen ágyú – amelynek a hazahozatala immár napirenden van – a föld alól került elő. „1906-ban a kézdivásárhelyi úgynevezett Rudolf Kórház udvarán végeztek csatornázási munkálatokat, amikor rábukkantak a bronzágyúra, egyre azok közül, amelyeket Gábor Áron a céhes városban öntött” – meséli Cserey Zoltán.