Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök

Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök

Az „egzotikus gyümölcsök” vagy „trópusi gyümölcsök” közé azok a gyümöcsfajták tartoznak, amelyek a trópusokon vadon nőnek, illetve ezeken a területeken termesztik őket.

Papaya - Papaja

Dinnyefafélék családja

Faj:

Carica papaya

Eredet

Papaya vagy dinnyefa Amerikában és Mexikóban őshonos.

Virága fehér, termése körte alakú, narancssárga, puha, édes.

Útóérő gyümölcs, szobahőmérsékleten beérik.

Súlya 0,5 - 1 kg.

Tápanyagban gazdag talajt, bőséges locsolást kíván.

Fény és hőigénye nagy, a direkt napfényt kedveli.

Magról vetve gyorsan nő, 2 évesen már termő.

Ültetés előtt a magot egy éjszakára áztassa vízbe, majd 0,5-1cm mélyen vesse, jó vízelvezetésű, gazdag talajba.

Napos,meleg helyen kell csíráztatni.

Átültetéskor a gyökerére nagyon kell vigyázni, mert a gyökér bolygatását nem viseli el.

A papaya valószínűleg Mexikó déli részéről és Közép- Amerikából származik.

Először az indiánok termesztették és az európaiak terjesztették el.

A 16. század közepén a spanyol tengerészek vitték Manilára.

Onnan jutott el a papaya a Föld többi trópusi térségébe.

Növény

A növény a botanika szemszögéből nézve elfásult gyógynövény — levelei simák, hosszú nyelűek, akár 60 cm hosszúak, bóbitája úgy néz ki, mint egy óriási petrezselyemcsomó.

A papaya fája olyan egyenesen nő, mint a gyertya, magassága akár a 20 métert is elérheti, és kis oldalágak, vagy gallyak tarkítják.

A 10 - 20 m magas fa tetején a levelek egy csokorban helyezkednek el.

Az apró, zöldes színű virágok önállóan vagy csoportokban, a törzs felső részén találhatók.

A gyümölcs a levelek alatt csüng, körbe a törzs körül, általában körte formájú.

Termesztés

A trópusi és szubtrópusi területeken, az egész világon elterjedt.

Import

Egész évben szállítják repülőn, vagy hajón, Braziliából, Costa Rica-ról, Kenyából, és az Elefántcsontpartról.

A legjobb gyümölcs Tájföldről származik.

Termés

Ehető:

a gyümölcshús és a magok.

Élvezhetetlen:

a héja.

Illat:

friss, ám inkább semleges.

Íz:

a dinnye és a sárgabarack ízére emlékeztet, édes, alig tartalmaz gyümölcssavat.

Súlya:

fajtától függően néhány 100 g-tól akár több kg- ig; a nálunk kapható papaya súlya általában 300 és 600 g között helyezkedik el.

Forma:

fajtától függően kerek, tojás vagy körte formájú.

Érett állapotban:

a héja sárgászöld vagy zöld, számos sárga folttal tarkítva, esetleg sötét pontocskák is előfordulhatnak rajta.

Az egész gyümölcs kellemes tapintású a kéz számára, és puha.

A felszeletelt gyümölcs húsa tejes- piros, vaj puhaságú és nagyon lédús.

Túlérett gyümölcs:

a héja citromsárga és barna foltok borítják, amelyek úgy hatnak, mintha a gyümölcs benyomódott volna, vagy penészes lenne; a gyümölcs nagyon puha; a felszeletelt gyümölcs húsa üveges.

Éretlen gyümölcs:

kemény, a héja zöld, kevés sárga színű pötty borítja.

Felhasználás

Nyersen gyümölcsként fogyasztható, vagy gyümölcssaláta, illetve kiadós saláta készíthető belőle. Püré formájában krémek és italok készítéséhez.

Párolva kompót, vagy befőzve lekvár alapanyaga lehet.

Tárolás

Az érett, egészben hagyott gyümölcs max. 2 napig tárolható hűvös, inkább nedves helyen.

Az érett gyümölcs húsából citrusfélék levével elkeverve püré készíthető, vagy lefagyasztható.

A felszeletelt érett gyümölcsöt javasolt fóliába csomagolni, ám így is csak néhány napig áll el hűtőszekrényben.

Utóérés:

szobahőmérsékleten, max. 8 napi

Sok helyen kedvelt gyümölcs.

Salátákhoz, süteményekhez, ivólevekhez is felhasználják.

A papaja gyümölcs bizonyos emésztési zavarok kezelésében is ajánlott.

Kivonatát a bél különféle élősködői ellen, valamint ér és bőrproblémák esetén alkalmazzák.

A papaja hatóanyaga élősködőellenes szer, amelynek nyugtató hatása van az emésztőrendszerre.

Ödémagátló és sebgyógyulást serkentő tulajdonság is jellemzi.

Továbbá:http://biovetomag.hupont.hu/50/exotikus-novenyek#ixzz2cvbML974

Mango

A mangófa az indiaiak szent fája.

A „keleti gyümölcsök királya".

A mangónak több mint ezer fajtája van, alakja, színe, mérete is változó.

A színe többnyire a vörös és sárga között változik, ovális formájú, lédús csemege.

A mangó fán terem, mely akár 20 méter magasra is megnőhet és az ültetéstől számított 4-6 éven belül válik termőképessé.

Egész évben fogyasztható.

Az indiaiak szent növénynek, a szerelem szimbólumának tartják.

Indiában a mangó az esküvők elmaradhatatlan kelléke, a szerelem szimbóluma, és állítólag segíti a gyermekáldást.

Számos hindu szertartásban megtalálható, Brahma isten jelképe, ágait, fáját halotti máglyákhoz használják, virágait a Síva-istentiszteleteken is szerepel, a gyümölcs örök múzsája a költészetnek.

Buddha híres pihenőhelye is egy mangóliget volt.

A ki már evett mangót, az tudja róla, hogy igazi meglepetés gyümölcs.

Meglepetést okoz narancssárga, ízletes húsa a piros-zöld héj alatt, és hatalmas, lapos magja, mely majdnem olyan hosszú, mint maga a termés.

A mangó Dél-Ázsiában honos, elsősorban Indiában és Burmában.

A mangóról szóló legelső írásos emlék Kr. e. 4000 körüli.

Ebben a hindu írásban, mint „nagy gyümölcstermőit említik a mangófát, amely örökzöld, szimmetrikus szerkezetű és dús lombozatú, és rokona a pisztáciának meg a cserszömörcének is.

A hindu hagyomány szerint Buddha rendszeresen mangófa alatt meditált.

Ebből adódóan a fa India egyik szent fája is lett.

Kr. e. 2000-ben már nagy méretekben termesztették a mangót, mely egyre ízletesebb és lédúsabb lett az ókori „nemesítők" munkája nyomán.

A gyümölcsöt buddhista szerzetesek, valamint felfedezők juttathatták el Kelet-Ázsiába, ahol hamarosan kedvelt lett, ami megmutatkozott különböző elnevezéseiből is (trópusok almája, gyümölcsök királya, istenek gyümölcse).

A Kr. u. 7. században egy kínai utazó vitte ei Indiától Kínába a mangót, ahol hamarosan szintén termeszteni kezdték.

Ekkorra már a bagdadi kalifák is jól ismerték, akik azonban inkább a belőle készült szeszes italt fogyasztották előszeretettel, melyet fél-egy évig erjesztettek és érleltek. A mangó az afrikai kontinensre kb. 1000 körül jutott el Perzsián keresztül a tevekaravánok segítségével.

A gyümölcsöt Európában csak 1328-ban említik írások, de sosem volt igazán népszerű.

A 16. században a portugál hajósok révén eljutott Kelet- és Nyugat-Afrikába, valamint Brazíliába, míg a 19. században Hawaii, Florida és Mexikó következett.

Jelenleg mintegy ezer változata ismert, a legnagyobb termesztője meg mindig India. Náluk jelenleg is a szerelem szimbólumának számít, az esküvőkön mindig van mangó, mely a bőséges gyermekáldást jelképezi.

Nálunk általában kapható, bár meglehetősen drága.

Mégis amilyen gyakran csak tehetjük, érdemes fogyasztani, hiszen amellett, hogy rendkívüli zamata van, nagyon sok A-, B-, E- és K-vitamint, valamint ásványi anyagokat tartalmaz, melyek gyógyhatásait a tudományos vizsgálatok számos esetben igazolták. Levele pedig antibiotikus hatással bír, elsősorban fogászati céllal használják a fejlődő országokban.

Antioxidáns hatás

A szervezetben végbemenő oxidációs folyamatok során olyan káros anyagok is keletkeznek, melyek rendkívül reakcióképesek és az egészséges sejtek sérüléséhez, pusztulásához vezethetnek, valamint olyan kóros elváltozásokat indíthatnak be. mint az érelmeszesedés vagy a daganatos elváltozások.

Éppen ezért a keletkező szabad gyök molekulákat semlegesíteni kell.

Erre a szervezetünknek is van egy védelmi rendszere, de sokszor külső támogatásra szorul, melyet az antioxidánsok bőséges fogyasztásával érhetünk el.

A mangó nagyon gazdag fenolos hatóanyagokban, melyek kiváló szabad gyökfogó tulajdonsággal bírnak.

Ehhez még hozzájárul magas A-vitamin tartalma, mélyszintén erős antioxidáns hatással rendelkezik.

Daganatgátló hatás

Kimutatták hogy, azokban az országokban (pl. Úi-Zéland), ahol nagyon sok mangót esznek, a tumoros betegségek száma jelentősen kisebb más területekhez viszonyítva.

Azóta kiderült, hogy a mangó daganatgátló hatásában több tényező is szerepet játszik. Egyrészt fontos tényező e tekintetben az előbb említett antioxidáns hatás.

Másrészt a gyümölcs kivonatanyagai megakadályozzák. hogy az örökítő anyag, a DNS szerkezetében olyan káros változások (mutációk) menjenek végbe, melyek végső soron a rákos sejtek kialakulásához vezetnek.

Harmadrészt pedig bizonyítást nyert, hogy a mangó fogyasztással csökkenteni lehet az epehólyagrák kockázatát, melynek, többek között valószínűleg az áll a hátterében, hogy csökkenti az epekőképződés esélyét.

Mindezek alapján elmondható, hogy a mangó a rákmegelőzés kitűnő eszközévé válhat, ha rendszeresen fogyasztjuk.

A-vitamin pótlás

A mangó gazdag A-vitaminban, ami jól is hasznosul belőle.

Az A-vitamin hiány általában a szegény országok problémája, ahol súlyos tünetként, farkasvakságot okoz.

Ugyanakkor nálunk is előfordulhat, hogy valakinek alacsonyabb az A-vitamin tartaléka a kelleténél, ilyenkor általában bőr, haj és köröm elváltozásokat tapasztalunk, melyek elsősorban szárazság és töredezettség formájában jelentkeznek.

Néhány szelet mangó fogyasztásával a napi A-vitamin szükségletünket fedezni tudjuk. Azokban az országokban, ahol a mangó alapélelmiszer, azt javasolják, hogy az év mangóhiányos időszakában szárított formában fogyasszák a gyümölcsöt az A-vitamin hiány és a farkasvakság megelőzése értekében.

Ennek különösen a gyerekek esetében van igen nagy jelentősége.

Vasfelszívódást elősegítő hatás

A mangóban található C-vitamin és más savas anyagok elősegítik a vas felszívódását a rizstartalmú ételekből.

Habár ezen hatása elmarad a citrusféléktől (narancs, citrom), mégis jelentősnek számít. Mindez azt jelenti, hogy az étkezések végén elfogyasztott egykét szelet mangó nagyobb esélyt ad a vasfelszívódásra.

Egyébként maga a gyümölcs is tartalmaz olyan mennyiségben vasat, hogy az hozzájárulhasson az egészséges vérképzéshez.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a mangó gyümölcsét nem igazán hasznosítják.

Levelét és ágait hörghurut, belső vérzés, valamint fogfájás kezelésére alkalmazzák.

A gyümölcs héját egyes területeken méh vérzés megszüntetésére adják.

A fenti hatások azonban tudományos módszerekkel nem bizonyítottak.

Dr. G. Róbert

(forrás: Magyar Nyelv)

Folytatódik tovább hamarosan...