Téli népszokások

Téli népszokások

Téli asszonyi ünnepek

Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejüknek jelentős részét fonással töltötték.

November második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott.

Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján.

A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő alkalma.

A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes "színpada" is a fonó volt.

November-december hónapban egy sor, női munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük.

András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük.

Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

Luca napja (december 13)

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja.

Kép: Luca nap, Ópusztaszer

A Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája,ezért sok néphit, babona, szokás tartozik hozzá.

A hiedelem szerint a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá.

Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták.

E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson.

Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk.

Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén.

Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.

Luca napján alakoskodni is szoktak.

A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz.

Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat.

Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket.

A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el.

Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak.

Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok.

Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.

Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk.

Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket.

Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak.

A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

Ezen a napon jósolták meg a lányok a jövendőbelijüket.

A majdani férj foglalkozását mutatta meg a vízbe öntött ólom formája, nevét pedig a gombócokba főzött cetlik közül az, amelyik először feljött főzéskor a fazékban.

Azt is ki tudták deríteni, hogy még hány évig kell a férjre várni.

Nem kellett mást tenni, mint a disznóól ajtaját megrúgni és ahányat röffent a disznó annyi évet kellett várni még.

Luca napján ültették az úgynevezett luca-búzát.

Cserépbe ültetett búza karácsonyig kizöldellt.

A búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek.

Magát a búzát meg a jó termés reményében ültették.

Szokásban volt a “töltött” pogácsa sütése is.

A sok pénz reményében sütötték, és aki megtalálta a pénnzel töltött pogácsát, annak a következő évben szerencséje és sok pénze lett.

Luca napjától karácsonyig minden nap harapjunk egyet egy előre e célra kiválasztott almába.

A csutkával, ami az almából karácsonyra megmarad, menjünk ki az utcára (vagy az éjféli misére), és az először elénk tévedő férfivel egyező nevű lesz a mátkánk.

Ugyanezen időszak alatt – Luca-napi kezdéssel – helyezzünk faágat vízbe, és ha kizöldül karácsonyra, garantáltan menyasszonyi sorba lépünk a közeli jövőben.

És ha még ennél is biztosabb információt szeretnénk, akkor helyezzünk férfinadrágot a párnánk alá, és akivel álmodunk, az lesz a férjünk!

Bárhogy is, a közel kétezer éves hagyományok nem lehetnek alaptalanok.

Az év leghosszabb éjszakája méltán remek alkalom, hogy megfogalmazzuk magunknak, kire vágyunk, és a csillagokra bízzuk, hogy meg is érkezzen hozzánk.

Ha pedig ehhez a vágyódáshoz benne vagyunk a játékban is, kövessük a leírtakat kedvünk szerint!

Nincs vesztenivalónk, sőt!

Karácsony

Betlehemes játék - Szentegyházasfalu

A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az "aranyos csikó" hozta a gyermekeknek az ajándékot.

A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték.

A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások.

A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot.

A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban.

A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát.

Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak.

A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.

A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is.

Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.

Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).

Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak.

A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

ŐSI "POGÁNY"ÜNNEPÜNK: A KARÁCSONY

A Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük karácsonykor, december 21-én, az élet ünnepén.

Ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak és a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk ez a nap.

SZENT KARÁCSONY = SZENT KERECSENY = SZENT TURUL MADARUNK

Karácsony napján fellobbantjuk tüzeinket az ország különböző pontjain, ezzel segítve a fény győzelmét, elősegítve az újjászületést, megtisztulást;

A solymászok röptetik nap-madaraikat az ég felé, a régi hagyományok ápolásaként.

Nem fénytelen, idegen, hamis közel-keleti importisteneket, misztérium-őrületeket, kancsal apostolokat, zagyva keletnek elmebetegeit ünnepeljük, hanem magát az ezerarcú életet éljük át e téli éjen teljes pompájában, amint a Nap és örömtüzeink füstje felszáll az égre.

Ezen a napon kissé mi is újjászületünk, egy kicsit mi is átgondoljuk a mögöttünk hagyott nap-évet.

Mi is ezt, vagyis a Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük karácsonykor, december 21-én, az élet ünnepén.

Ez a leghatalmasabb ünnep, amelyen csakúgy, mint eleink, mi is családjaink és barátaink, szeretteink körében tartjuk az áldomást és a szert, megértve ezt a hatalmas titkot, felfogva azt a roppant hatalmas erőt, amely ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak és a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk."

(magyarbolt.ro)

A regölés (december 26)

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata.

Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.

Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.

A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték.

Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe.

Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.

A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket.

Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak.

A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel.

E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek.

Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái.

A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.

A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt.

Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket.

Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

Hejgetés (dec.31 - Moldvai csángók)

A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.

Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel.

A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte.

A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

Névnapi köszöntés (december 26-27)

December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat.

Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást, és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak.

Aprószentek napja (december 28)

Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.

A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze.

A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet.

A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak.

A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst.

Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik.

Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.

Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével.

A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz.

A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.