RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM - Turáni népeink

RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM

- Turáni népeink -

Szkíta harcosok lelet - Jézus előtti 4. sz.

Szkíták:

Nem könnyű meghatározni kik is voltak az igazi szkíták, mivel a kifejezést a külsőleg hasonló, bár különböző népek megjelölésére használták.

A Szkíta egy hős nép, amelyik ott bábáskodott az emberi civilizáció és kultúra bölcsőjénél.

A párthusok történelme és művészete :

A Párthus birodalom szkíta.

Jézus Urunk édesanyja Adiabene pártus királyi hercegnő volt és így az „emberfia" az eddig ún. „názáreti Jézus" - PÁRTUS HERCEG az Adiabene királyi ágból.

A korai kereszténység igaz történetét nem lehet megírni a Pártus Birodalom politikai és vallási körülményeinek alapos ismerete nélkül.

Ugyanis:

A Pártus Birodalom Kr. e. 256-tól Kr. u. 326-ig, a mai Irak és Irán területét töltötte be és időlegesen a mai Palesztina és Szíria is hozzátartozott.

A Pártus Birodalom

Jézus tanítványai - az Apostolok - mind „Keleten", Ázsiában - tehát itt,

a Pártus Birodalom területén - hirdették Jézus Urunk igéjét.

Feltétlenül hatalmas egyházpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a zsidó-kereszténység tudatosan elkerüli az Apostoloknak itteni működését és munkásságukról részletes tudósítást nem ad és írásaikat nem ismerteti.

Senecca Lucius Annaeus (Kr. u. 3-65.) írásából:

A „Római Birodalom" háromszor támadta meg hódító szándékkal a Pártus Monarchiát és „háromszor" maradtak holtan, legyőzötten a római légiók a csatatéren.

Ezek a pártus győzelmek, illetőleg római vereségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a rómaivá lett zsidó-kereszténység történetírói igyekeznek a Pártus Birodalomról minél kevesebbet tudósítani és azt a keveset, amit közölnek, azt is a pártusok kárára teszik.

Nem lehet véletlen tehát az sem, hogy a korai kereszténység történetének ismertetésében az „eltitkolás", „elhallgatás"és a „másítás" főképpen és elsősorban az ellen indult meg, ami az Adiabene névhez kapcsolódik.

Hiszen láthatjuk, hogy 2000 év után, csak MOST értesülünk (a régi „kiátkozás" veszélyét magunkra véve) arról, hogy Jézus Urunk édesanyja Adiabene pártus királyi hercegnő volt és így az „emberfia" az eddig ún. „názáreti Jézus" - PÁRTUS HERCEG az Adiabene királyi ágból.

Az Adiabene királyság idején - a királyi hatalom legfőbb és hivatásszerű működése arra összpontosult, hogy Jézussal - a Pártus Herceggel - a Földön véglegesített „Fény-vallás" legyen az alkotmányos uralkodás és boldog élet indítéka és biztosítója."

A szkíta leletek többségét az un. kurgánokban (halomsír) találták:

A kurgánok – régi magyar neve korhány – a sztyeppei népek, különösen az indoiráni népek temetkezési helyei.

Szkíta temetkezési kurgán

A kurgán a halomsír egyik fajtája, amikor egy fedett, de nem feltöltött gödörsír fölé emelnek halmot.

Szkíta fésű a Szolokha-kurgánból

A szkíta művészet stílusát erősen befolyásolták az asszír, urartui és később a görög mesterek, akik műveik készítésekor alkalmazkodtak a szkíta igényekhez.

A legkorábbi hatások Mezopotámiából származtak a Kr. e. 7. század végén, 6. század elején.

A kurgánokban talált tárgyak (aranyedények, arannyal borított fokos, arany párduc) már felmutatják a szkíta állatstílus csaknem minden elemét:

spirálokba csavarodó agancsú fekvő szarvas, kőszáli zerge, párduc, madárfejek.

Szkíta szarvas lelet - Jézus előtt 400 - 380

Alán - oszét kincs - csodaszarvassal

Szkíta aranypárduc lelet

Irán - Jirofti civilizáció több mint 3000 éves lelet

Szkíta lelet - párduc (IV.-III. B.C.) Kazakhstan

Az állatok testét nagy felületekkel ábrázolták.

Ekkor még nem alakították át az egyes állatokat, később azonban előfordult, hogy a szarvasagancs kosfejben végződött.

Az ötvösmunkákon gyakran látható a világosság és a sötétség mitikus küzdelme.

A Kr. e. 5. és 4. században a görögök hatása volt erőteljes a fekete-tengeri kikötőknek (Olbia, Pantikapainon) köszönhetően.

Az ebből a korszakból származó leletek egy része egyenesen görög alkotás.

Megjelenik az állatok átalakítása, a combokon spirális díszek, a test hátsó része gyakran 180°-kal elfordul.

Zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas

Jelentős leletek ebből az időből a vettersfeldei lelet, a csertomlyki ezüstedények és a Solocha-kurgán tárgyai.

Szkíta lelet - Kul'-Oba Kurgán - Jézus előtt 400 - ból

A Magyarországról előkerült emlékek közül világviszonylatban is jelentős a zöldhalompusztai lelet és a tápiószentmártoni aranyszarvas.

Tápiószentmártoni aranyszarvas

A Kr. e. 4. század végén az állatábrázolás ornamentikává alakult vagy geometrikus alakká egyszerűsödött.

A következő évszázadban a szkíta művészet helyét a szarmata művészet vette át Európában.

Szarmata harcos Szkíta kincsek

Ázsiában, az Altaj vidékén azonban a Kr. u. 2-3. századig tovább élt.

Szkíta leletek:

Szkíta kincsek

Szkíta leletek – szarvas, griff - Jézus előtt 5. század

A Kul Oba szkíta királyi temetkezésén talált arany-ezüst ötvözetű váza jelenetei

Szkíta kincsek - Fejdíszre varrható díszítőelem - Arany doboz fedelén gránátalmával

Nimród és Inanna lelet:

Inanna, Nimród, Életfa, Oroszlán, Bárány, Hal, Madár, Víz, Föld, Levegő...

Nimród és Inanna lelet - Sumér Uruk kori

Az agyagtábla sumér pecséthengerrel készült.
A tábla, így a történet négy irányból olvasható:

Fentről a madár és Inanna

alakja jelenik meg amint az éltető vizet hozza.

Lentről az életfa és Nimród a földből kelnek ki.

Jobb oldalon a két irányba néző Nimród köti össze a történetet...

Perszepolisz, Iránból:

Perszepolisz, Irán

Perszepolisz, Irán - oroszlánfej

Lamasszusz, az asszír művészet öröksége a perszepoliszi „Népek kapuja” bejáratánál

Uruk városa:

A világ első sumérek lakta városállama volt Sumer földjén, az Eufrátesz alsó folyásánál, melyet a világ egyik első irodalmi hőskölteménye is megörökítette.

A Gilgames-eposz elmeséli Mezopotámia királyának, a kétharmadrészt isteni, egyharmadrészt emberi eredetű Gilgamesnek a történetét.

Neki tulajdonítják Uruk híres városfalának felépítését.

A város méretét és szépségét dicsőítve - „Ő rakatá a bekerített Uruk erős bástyafalát is" - ez a korai eposz teremti meg az ókori világ különös hagyományát, egy civilizáció irodalmi felmagasztalását, amely végül túléli magát az említett civilizációt is.

Kiemelkedő jelentőségű volt a város két szentélykörzete:

a Kulaba, melyet An égistennek szenteltek, és Inanna szerelem- és termékenységistennő – későbbi, akkád eredetű nevén Istár – lakhelye, az Éanna.

Archaikus szöveg egy agyagtáblán - Uruk

Az uruki archaikus szövegek nevű leletcsoport a sumer proto-ékírás Urukból előkerült, az Uruk-kultúra dominanciájának utolsó szakaszában (Uruk-V; Uruk-IV, i. e. 3500 – i. e. 3100) és a Dzsemdet Naszr-kultúra kezdetére (i. e. 3100 – i. e. 2900) datálható agyagtáblára írt dokumentumok összefoglaló neve.

Lelőhelyük legnagyobb részben az uruki Éanna-körzet, ezen kívül Urukban máshol és a környező településeken is előfordulnak.

Uruk kori gazdasági agyagtábla Kr. e. IV. század vége

Az Éanna azért jelentős feltárási helyszín, mert az Uruk-kor végén (Uruk-IV) a templomkörzetet elhagyták, helyére csak

részben épültek lakóházak (Uruk-III), de Uruk hanyatlásával és területének csökkenésével ezek is hamarosan megszűntek lakóövezetnek lenni, így a templomkörzet gyakorlatilag érintetlenül, ráépítkezések nélkül maradt fenn.

Ezért az uruki szövegek ugyan egyedülállóak a maguk területén, de ezt valószínűleg jórészt a leletmegőrződés körülményeinek köszönhetik.

Uruki papkirály - Kr.e. 3300

Az emberiség első királyi városa Kis volt, a város első uralkodója hatalmas dinasztiák megalapítója, kiknek székhelyei a következő királyi városokban voltak: Uruk, Ur, Awan, Hamazi, Akszak, Akkád, Assur, Babilón.

I.e. 8.000 körül kezdtek kialakulni a városok, melyek igazából már nem csak mezőgazdaságból kezdtek élni, hanem a kézművesség, és a tudás központjai lettek.

I.e 4.000 körül kialakult az első olyan emberi csoportosulás, amely már szervezett formában működött, a mai követelmények szerint megfelelt a civilizáció fogalmának.

I.e. 3.500-3.000 körül el is érte fejlődése csúcspontját.

Uruki váza i.e.4. évezred

Az első sumer városok területén, a mai Irakban, valamikor bővelkedett a víz, a Éden-t is 4 folyó határolta, ebből mára 2 kiszáradt, csak műholdképekről deríthető ki a régi meder mindkét folyó esetében, mélyen a homok alatt.

I.e. 2.000 körül alakult ki a mai száraz, sivatagi éghajlat, részben ez is okozta a sumer társadalom szétesését.

A sumer leírások arról számolnak be, hogy a szervezettséget, egységességet az istenektől kapták ajándékba és me-nek nevezték.

Az istenek közül Enki a tudós rendelkezett a városalapítás, szervezés, azaz a társadalom létrehozásának tudásával.

Ő elsők között érkezett a Földre, és minden telep létrehozásában irányító szerepet töltött be.

Eridu, Enki a tudós isten városa:

Eridu, Enki a tudós isten városa

Nippur város térképe:

Türkmenisztán:

Ősi városok a türkmén sivatag homokjába süllyedve

Gonur Tepe

Több mint négyezer évvel ezelőtt Gonur-Tepe erődvárosa egy fejlett indoiráni civilizáció része volt, majd a Türkmenisztán nyugati részében lévő Kara Kum sivatag homokja a 13. századi mongol hódítás óta eltelt évszázadok alatt lassan betemette.

A múlt században szovjet régészek bukkantak rá a város kincseire, azóta az egykor több ezer embernek otthont adó Gonur-Tepe, s virágzó régiója fokozatosan tárja fel titkait a kutatók előtt.

Anyahita

Az igényesen megmunkált bronzkori kézműves termékek tucatjai kerülnek ki a föld alól.

A város iparosai nem csupán arany- és ezüstékszereket állítottak elő, hanem kultuszaik szempontjából fontos csont- és szoborfaragványokat is.

A Gonur-Tepei ősi temető, a legnagyobbak közé tartozik Ázsiában.

A tudósok a mintegy tíz hektáron elterülő temető 2500 sírját tanulmányozták.

A sírok kialakítása, a sírmellékletek egyedülállóak.

Türkmenisztán - Gonur Tepe labirintusai - lelet

A díszes bronztárgyak, faragott kőedények, cserépedények, csontfaragások és kőmozaikok arról tanúskodnak, hogy azősi Margiana művészete az Indus-völgy, Baktria, Média, Mezopotámia, Szíria, Anatólia és a Földközi-tenger mellékének művészetével egy sorba helyezhető.

Gonur - Tillya Tepe lelet

Az arany, ezüst, bronz serlegeket, csészéket, korsókat és más edényeket finoman kidolgozott geometrikus mintákkal, jelenetekkel díszítették, valamint drágakövekkel, türkiz és karneol-berakással.

A kisebb-nagyobb kő-, kerámia és fémszobrokon mesteri állatábrázolásokat találunk, és a Margush országban tisztelt isteneket és istennőket.

Lóáldozatra vagy lovastemetkezésre utaló fej nélküli lócsontvázat is találtak Gonur Tepén.

Antik erődvárosok Dél-Türkmenisztánban:

Baktria-Margiana területén lévő történeti emlékek

The Bactria–Margiana Archaeological Complex

(or BMAC, also known as the Oxus civilization)

Baktria-Margiana területén lévő történeti emlékek - oxusi civilizáció

A Kézai-krónika egyik forrása, Sevillai Isidorus szerint Nimród alapította Baktriát, és ő tanította a perzsákat/árjákat a tűztiszteletre – s valószínűleg a szkítákat is, miként erre utalnak az Andronovói kultúra déli kapcsolatai.

Baktria arany kincsei:

Baktria, az ókori Belső-Ázsia történelmi régiója volt a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán határvidékén, legnagyobbrészt a mai Észak-Afganisztánban.

Baktria-Margiana területéről

Nevét az iráni nyelvek közé tartozó baktriai nyelvet beszélő népéről kapta.
Afganisztán északi része, a mai Üzbegisztán déli határvonalát adó Amu-Darja (ókori Oxus) völgye és a Hindu-Kus közötti terület, amely Baktriaként (régészeti körökben Oxus civilizációként) ismeretes.

Baktria aranykincsei az Afganisztáni múzeumban

A keletet és nyugatot, Kínát és a Római Birodalmat összekötő kereskedelmi útvonal, az ún. Selyem-út – karavánútként, zarándokútként használatos – forgalmának köszönhetően Baktria távoli régiók és kultúrák izgalmas találkozóhelye volt.

Anahitát, az éltető víz és a termékenység ősi istennőjét, Anathként imádták kánaáni-ugariti szentélyeiben.

Anyahita Istennő Baktriából

Az Ai Khanumból származó tárgyak egyik legérdekesebb, csodálatosan szép darabja egy aranylemezekkel dekorált ezüst díszkorong.

A hagyományok szerint az Anahita istennőt imádó és szolgáló mágus papok az ősi vallási tradícióknak megfelelően évente egyszer felmentek a Győzelem-hegyre, hogy áldozatot mutassanak be neki.

Ezt a fontos eseményt látszik megörökíteni az eredetileg falapra erősített ezüst korong.

A jellegzetes, isteni rangot jelentő görög fejdísz, a „polosz” azonban azt jelzi, hogy az itt ábrázolt Anahita egyben a hettita és fríg Cybele (Kübelé) istennő is, akinek nagy tisztelete volt Hellász földjén, Krétán, Anatóliában és Magna

Materként a Római Birodalomban.

Egy másik nagyon hasonló jellegű megörökítését találták az Oxus mentén:

A lovas hintóféleség kocsisa Zoroasztrer papja, utasa pedig egy szakállas, szőrmével bélelt subát (nomád szkíta öltözéket) és vastag, nehéz arany nyakéket viselő – egyházi? világi? – méltóság, aki szintén a jellegzetes frontális pozicionálásban látható.)

Szkíta királyok és sárkányok a Tillia Tepéből - Baktriából

Baktriai kincsek lelet

Bálványszobor a baktriai civilizáció idejéből, i. e. 2. évezred - Üzbég

Oxus Baktria lelet

Hunok Közép-Ázsiában:

Hionita hun arcképe

A gazdag közép-ázsiai térség sohasem volt kihalt és lakatlan, ahogyan a pozitivista történészek vélték a 19. század végén, hanem sűrűn lakott települések és tanyák sorakoztak a hatalmas rónaságon és a hegyek jól védett lejtőin.

A Csicsi vezette hunok talán már a Kr. e. 1. század második felében megjelentek ott és ott szövetséget kötöttek az ott élő rokon szaka törzsekkel.

Hun lelet

Akkoriban Közép-Ázsiában a szkíta-szaka rokon kusánok és a pártusok uralkodtak, akikkel a hunok szövetségi viszonyt ápoltak.

A türkmén elnök átírná a történelmet:

"A türkmének találták fel a kocsit és a kereket, a türkmének foglalkoztak először a világon kohászattal, és a türkmének nevéhez fűződik számos nagy birodalom megalapítása is a Parthusoktól kezdve a szeldzsukokig."

Türkmenisztán lobogójának van a legbonyolultabb, legkifinomultabb rajza a világ nemzeti lobogói között.

A világ legszebb és legtermékenyebb szelete a Tigris és az Eufrátesz folyók környékén húzódott:

Ebben a központban találjuk Göbekli Tepét is.

“A törökországi Göbekli Tepével mint a „világ legrégebbi templomával” találkozunk a sajtóban.

A tizenkétezer éves szentélykörzet óriási pilléreinek domborművein egy másik világ lényei elevenednek meg.

Göbekli Tepe - Törökország - égi konstellációi

Üzbegisztán:

Galina Pugachenkova végzett ásatásokat Üzbegisztánban, Orlatban, mintegy 50 kilométerre Északnyugatra Szamarkandtól.

Az ásatás során az egyik kurgánban találták a kettős szíjvégre emlékeztető lemezpárt (Orlati lemez).

A lelet keletkezését a középkor korai éveire, a 3. – 5. századra datálták.

Közép-ázsiai hun hagyományt jelenít meg az ábrázolás.

Barlangfestmény, Fergana, Üzbegisztán:

Kazahsztán:

Leletek:

A kazahsztáni Selyemút mentén folytatott kazah–magyar ástatások előzetes eredményeit bemutató tablókiállítást nyitottak meg az esztergomi Vármúzeumban.

A kiállításon három évnyi kutatómunka eredményei láthatók, Tölebi várának ásatásáról.

Szaka nyakék i.e.6-5.sz. - Kazahsztán

Erről, az eddig még soha nem kutatott várról, az ásatásokról, és a kazah–magyar rokoni szálakról beszél a kutatás vezetője, dr. Mordovin Maxim, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének munkatársa.

Szkíta lelet - tigris (IV.-III. B.C.) Kazakhstan

Kazahsztán a világ kilencedik legnagyobb országa, nagyjából akkora, mint Nyugat-Európa vagy az Egyesült Államok fele.

Az ország az emberiség történetének egyik fontos helyszíne; éltek ott szkíták, hunok, és egyes kutatók szerint a kunok is innen származnak.

Szkíta lelet - tigris (IV.-III. B.C.) Kazakhstan

Ezért is érdekes egy ilyen ásatás, hiszen több korszak emlékei kerülhetnek elő.

Az elmúlt három évben kifejezetten türk helyszíneket kerestünk föl, vagyis a kazah-magyar kutatás alapvető célja a türk régészeti hagyaték vizsgálata.

A különböző várak, városias települések kialakulása mind az iráni népekhez kapcsolható.

Ez a nép egyértelműen rokonnak tartja a magyarokat.

Ez leginkább a kunokkal magyarázható.

A kazahok tudják, hogy Magyarországon élnek a kunok leszármazottjai. Történelmi tény, hogy a kun a kazahok egyik törzse, mely kipcsak vagy kumán néven is ismert.

Nem véletlenül hívják Kazahsztán legnagyobb sztyeppés területét Desti-Kipcsaknak, vagyis a kipcsakok, kunok sztyeppéjének. Tehát ezért is ismerik jól a kazahok a magyarokat; ahol csak megfordultunk az országban, azzal fogadtak, hogy mi rokonok vagyunk.

Ennek fényében meglepő, hogy a magyar gazdaság nem használja ki kellőképpen ezt a szimpátiát.

Merke és Aszpara esetében a források elárulják, hogy ott számolhatunk iráni nyelvű lakossággal.

Szkíta lelet - griff - IV.-III. B. C. - Kazahsztán

Tölebinél viszont csak a régészeti anyag „beszél” magáért.

Mára azt sikerült megállapítani, hogy a vár a 10-11. században állt fenn, viszonylag rövid ideig.

Abban az időben a terület a Karahanida-kánsághoz tartozott.

A karahanidák türkök, s a Karahanida-dinasztia nevét az első nagy uralkodó felvett címében levő kara han – „fekete kán” titulusról kapta.

Szebb tárgyakat is találtunk.

Amikor felépült a vár, akkor – a kutatásokból arra következtethetünk – káni rezidencia lehetett.

Az biztos, hogy nagyon gazdag volt.

Találtunk egy olyan kutat, amelyben több, 1000 körüli évtizedekre keltezhető mázas, arab feliratos tál került elő, ami önmagában elég különleges.

Emellett aranyozott üvegpohár-töredékeket találtunk, mázas mécseseket.

Ezek mind olyan reprezentatív tárgyak, melyek igényes és gazdag anyagi kultúráról árulkodnak.

Sajnos mi nem a palotaépületet, hanem „csupán” a gazdasági udvart találtuk meg. Ha egy gazdasági épületben aranyozott poharak vannak, abból a gazdagságra következtethetünk.

Bizonnyal a palotában még gazdagabb leletek várhatnak ránk.

Az arab feliratos tálak biztos, hogy nem helyben, hanem talán Szamarkand környékén készültek, ahol ma is az Iránból idetelepült nép él.

Övveretek a X-ik századból, Zevakino lelőhely, az Altáj-hegység Kazahsztáni részéről:

Ővveretek Kazahsztánból

Tadzsikisztán:

Szarazm Észak-Tadzsikisztánban fekszik, Szogd megyében, a Zeravsan folyó mellett, Pendzsikent várostól néhány kilométerre.

Az egyik legérdekesebb régészeti emlék az a kripta, amelyben öt rendkívül gazdag temetkezést találtak, többek között egy 20 év körüli leány gyöngyökkel elborított maradványait, a „szarazmi hercegnőt”.

A maga korában a Zeravsan menti Szarazm a világ egyik „legcivilizáltabb” helye lehetett.

Észak-Horaszánban, Sankast város közelében:

Ez a fejlett ókori civilizáció Kr. e. 2300-1700 között virágzott, amely kiterjedt a mai Afganisztánra, Türkmenisztánra, Üzbegisztán déli részére, és Tadzsikisztán nyugati felére. Központja az Amu-Darja felső része volt, amelyet a görögök Oxus-nak neveztek. Nagyjából azokon a területeken találták meg a nyomait, ahol később feltűnik az Andronovói kultúra is, amelynek embertai jellegét Tóth Tibor antropológus összefüggésbe hozott a magyarsággal.

Kirgizisztán:

Orosz és kirgiz régészek egy 2500 éves fejlett szkíta civilizáció nyomára bukkantak az Iszik-köl tó mélyén.

A kirgizisztáni Iszik-köl tó mélye sok ősi leletet rejt.

A régészek eddig legalább tíz város nyomára bukkantak.

A legszenzációsabbnak a nemrégen feltárt szkíta metropoliszt tartják, mely a Selyemút egyik megállója volt.

A régészek kiváló állapotban megmaradt bronz eszközöket, baltákat, nyílhegyeket, tőröket, öntőformákat, bronz tükröket és díszes lószerszámokat gyűjtöttek össze, melyek az ott élt kézművesek mesterségbeli tudását dicséri.

A legkülönlegesebb tárgy egy arany mérőeszköz volt, melyről a régészek azt valószínűsítik, hogy akkoriban használt pénzügyi mérőegység lehetett.

A pénzügyi kultúra fejlettségére nemcsak a fenti lelet, hanem pénzérme is utal.

A régészek állítása szerint a tóban találták meg a világ legrégebbi érméjét.

Mandzsúria:

Naptemplom az Altajban

Az Altaj-hegység déli lejtőjén, a Kínához tartozó Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány északkeleti részén, Csinghe

körzetben páratlan kincsre leltek.

Megtalálni vélték az ősi napkultusz első jeleit.

A Selyemút mentén fekvő tartomány az elmúlt évtizedben végre feltárja ősi, szkítákhoz köthető múltját.

A megtalált építmények nem közönséges sírra emlékeztetnek bennünket, hanem a megalit kövek piramis alakot formázták.

Kapocs kelet és nyugat között

A Dzsungária néven ismert ujgur tartomány régen valóságos paradicsom lehetett a szkíta népek számára, akik megtelepedtek a

termékeny földeken és folyóvölgyekben.

Selyemút előtt szkíta őseink már legalább ezer évvel kereskedtek és eljuttatták portékáikat az Indiai-óceán és a

Földközi-tenger partjaira.

Nagyon sok könyvben sajnos még tartja magát az, miszerint a nagy nemzetközi kereskedelmi úton csak a Kr. e. 2. századtól

indult meg a forgalom, amikor a kínai Han-dinasztia megszerezte a hunoktól a nyugati átjárót.

A régészeti szakirodalomban szinte sohasem említik, hogy kik is voltak a mai Északnyugat-Kína „rejtélyes”lakói, akik

europid jelleget viseltek magukon.

A környéken létezett egy olyan fejlett műveltség, mellyel a csodálatos múmiák rokonságban álltak, ez nem más, mint az

Altaj-hegységben található paziriki-kultúra, mely a szkíta előkelők páratlan gazdagságát tárta fel számunkra.

Lü Enguo a múlt évben a Taklamakán sivatagban feltárt egy háromezer évesre becsült temetőt, melyet a lelőhelyéről

Janghajnak nevezett el.

A sírokban felfedezték a helyi szellemi vezető, a táltos sírját. Az ő ruháját olyan tengeri kagylók ékesítették, melyek

vagy a Csendes- vagy az Indiai-óceánból származtak.

A kutatók kimutatták a ruha hasonlóságát az orosz sztyeppén élőkkel (vagyis szkíta őseinkkel). a táltos egyben a közösség

vezetője lehetett, akinek a fejét arany pánt díszítette, rajta finom kelme volt, mellé pedig a hatalom jelképét, egy bronz

csákányt helyeztek.

A bronz nyomában

Azt a kutatók régen sejtették, hogy a sztyeppei térség és Kína között ősi kapcsolatok léteztek, ahonnan éppen a kínai

fejedelemségek tanultak meg sok technológiai újítást. Az egyik ilyen a bronzművesség volt, mely a sztyeppei szkíta törzsek

között el Kr. e. 3000 körül terjedt el, a kínaiak pedig az északi népektől tanulták meg, majd tökélyre fejlesztették.

Nemcsak a technológiát, hanem sok bronztárgy alakját is megörökölték északi szomszédjaiktól.

Az ujgur tartomány egyéb, nemrégen előkerült leletei rávilágítanak arra a széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerre, mely

már a bronzkorban kialakult a térségben élő szkíta népek között.

Hsziabandiban, a tartomány legnyugatibb pontján például az Andronovoi-kultúrával hasonló edényekre leltek.

Az onnan előkerült ékszerek (karkötő, fülbevaló) nagyon hasonlóak a Kanszu-tartományban találtakkal. Ürmcsitől

északnyugatra pedig Lü rátalált egy olyan településre, ahol kör alakú oltárok a nap és a lókultusz nyomait mutatják meg.

Ez a térség volt már akkoriban is a kapocs kelet és nyugat között.

A hsziungnu és hun művészet:

A Volga vidékétől Kínáig.

A vaskorban ezt a sztyeppesávot fogta át a szkíta-szibériai állatművészet.

Ennek egyik törzsterülete az Ordosz-vidéke, ahol a hsziungnu művészet alkotásai jól ismertek.

Mind az ordoszi, mind a transzbajkáliai hsziungnu leleteken az állatművészet alakjai élnek a tárgyakon, fegyvereken,

késeken, övdíszeken.

Ordosz:

Az Ordosz területe (vörös) Belső-Mongóliában (fehér), Kína Mongólia felé eső határvidékén.(térkép)

E művészeti kör legrégebbi ismert elemei a híres szibériai aranyak körében váltak ismertté.

Ezek között a leghíresebb az a tükörszimmetrikusan megismételt övcsat, melyen a magyar Szent László legenda egyik

jelenetének megfelelője látható

A hunok (európai hunok) Eurázsia egyik igen régi népe.

Elődeiknek feltehetően a Belső-Ázsia, illetve a mai Észak-Kína területén élt hsziungnuk (ázsiai hunok) tekinthetők.

E két nép művészete az egész sztyeppevidék művészetére nagy hatást gyakorolt.

Sőt, e hatás mindmáig kimutatható egyes népeknél, így például a sztyeppei állatstílust még mindig a népművészet egyik

virágzó ágának tekinthetjük Szibériában.

A Törteli üst:

A hsziungnu bronzüstök elterjedési területe Eurázsiában. Érdy Miklós gyűjtése nyomán:

Reguly Antal ősnépei:

1843 novemberében a magyar utazó a mai Oroszország uráli területén fogott kutatásba, meglátogatta a cseremiszeket, permiket, finneket és a csuvasokat, és megtudta, hogy ezen népek kiket tartanak ők ősüknek. Reguly levelében előadja, hogy a cseremiszeket a csuvasok Szármásznak nevezik, mely nyelvükben tévelygőt, kóborlót jelent, vagyis olyan népet, akiknek nincs állandó szállása.

Az elnevezés nem mást jelent, mint azokat a szarmatákat, akik tényleg legelőváltó életmódot folytattak az eurázsiai sztyeppe vidéken. Reguly a következőképpen összegzi a különféle, ma „finnugor”-nak nevezett Urál-környéki nép történetét:

„Hogyha mai nap már átalájában hiszszük, hogy Skyth és Csud egy szó, s hogy azért a ’skythák finnok voltak, akkor ha Hérodotot, ki itt egyetlen vezetőnk, követjük, a szármátokat is finnoknak is kell vennünk, mivel Hérodot szerint ők a skythák nyelvét beszélték, csak dialectusi változással, nem lenne tehát képtelenség a keleti finnokban szármátokat keresni, főkép ha e név itt köztök találtatik.” (eredeti helyesírással. In: Magyar Academiai Értesítő, 1844. IV. évf. jan.2. 19. o.)

Képek szkíta kincsekről

Reguly tehát nem mást állít, mint az Urál-menti kis népek az ősi szkíta és szarmata műveltség hordozói, akárcsak a finnek, akikre szintén az ősi szkíta nyelv volt hatással.

A történeti folyamatok is ezt a fajta nyelvi kapcsolatot valószínűsítik, hiszen a történeti források nem tudnak sem ősi cseremisz, sem finn birodalomról, ismerik viszont az ősi szkíta és szarmata államot, mely legalább kétezer évig meghatározta a térség politikai, nyelvi és művészeti berendezkedését.

Reguly tehát azt állítja, hogy a két „finnugor ősnép”, melyet az akadémikusok a magyarok legközelebbi rokonainak tartanak, nem mások, mint tatárok, vagyis kései türk-tatár nép egyik ága!

Forrás:

alfahir/wikipédia/világbiztonság/szabir/

elfeledettkeletimagyarsag/hungar.gportal/barikad